Program a hegyen..

Amikor elhatároztuk, hogy a badacsonyi hegy oldalában szeretnénk eltölteni a szabad időnket nem gondoltuk, hogy mennyi vidámság, öröm és új élmény fog bennünket ott érni. Gyerekként sokszor csodáltam a badacsonyi hegy szépségét. Mindig azt éreztem, hogy ennek a helynek különleges energiája, hangulata van. Amikor a 2000 évek elején rátaláltunk erre a helyre álmunkban sem gondoltuk mennyi vidám napot fogunk itt eltölteni. Mennyi olyan program lesz, amire rendszeresen örömmel tudunk vissza emlékezni, és várhatjuk, hogy mikor lesz újra részünk benne.
Az egyik ilyen program az IVÓ NAP, amit minden év májusában Ivó napkor tartunk.

A mi érkezésünkkel egy időben kezdett el szerveződni ez a rendezvény, ami nagyban elősegítette a mi beilleszkedésünket is és egy jó közösség kialakulását is. Ebben az időszakban sok szőlő cserélt gazdát a hegyen, mert sajnos megöregedtek a régi tulajdonosok. Aztán mi is szép lassan elkezdtünk a bor készítésével foglalkozni. Sokszor kértünk tanácsot a hegyen élő boros gazdáktól. Aztán ahogy készültek a borok kezdtünk el rendszeresen találkozni a többi gazdával és elkezdtük kóstolgatni egymás borait is.

Ekkor egyszer csak felmerült annak a gondolata, hogy tegyük ezt szervezett formában.
Úgy gondoltuk látogassuk meg egymás pincéit és ott mindenki megkóstolhatja a másik munkájának gyümölcsét. Persze a férfiak között lévő versenyszellem miatt sok nevetés és viccelődés kísérte a pince bejárásokat.
Az első egy-két évben én még úgy gondoltam, hogy ez egy kizárólagos férfi program, hiszen ennyi bort megkóstolni, lássuk be elég nagy kihívás! Ezért csak a Köbölkúti /Korkováni/ régi iskolánál történő bográcsozásba és beszélgetésbe, na és egy idő után a bor kóstolgatás eredményeként való táncolásba csatlakoztam be nő létemre.
Ahogy teltek az évek többek között ez a program is egyre közelebb hozott minket egymáshoz és szép lassan kialakultak igazi barátságok is. Az első években nagyon izgultam, amikor éppen a mi pincénknél jártak a vendégek, mert arra a kérdésre, hogy milyen bort kóstoltak éppen, egészen mást mondtam, mint ami valóban a poharakban volt. Na persze a jól képzett szőlős gazdák ezt rögtön észrevették és látatlanban megmondták, hogy mit kóstoltak…
Hát így indult ez az egész.
Most már a 11. Ivó napon is túl vagyunk.
A program mindig úgy kezdődik, hogy felhívjuk a falu plébánosát, hogy áldja meg a szőlőt, hogy bő és jó termése legyen a gazdáknak.

Rendszeresen meghívjuk a falu polgármesterét is, mert ő mindig támogatja és segíti a hegyen lévő emberek életét.

Majd a főszervező mond egy nyitó beszédet az egyre nagyobb létszámú társaságnak. Az évek alatt úgy alakult, hogy a program zseniális hangulata miatt mindenki hívta a barátait is, mert úgy éreztük ezt a különleges hangulatot és élményt mindenkinek személyesen kell átélnie, mert elmesélni nem lehet.
Az első pincétől aztán tangóharmonika és gitár kísérettel indulunk a következő pincéhez, ahol egyre fokozódik a hangulat.

Általában minden pincénél a zenészek eljátsszák a házigazda nótáját és a házigazdák néhány jó falattal is meg kínálják a vendégeket. Ebből az alkalomból minden vendég saját, az alkalomra gravírozott üvegpoharakból kóstolgathatja a borokat, amit később haza is vihet.
A házi gazdák a borkóstolás alkalmából ajándékba kapnak egy ültethető virágot, hogy még szebbé tegyük a hegyet. Majd az már csak a ráadás, hogy a pincebejárás után néhány kiváló háziasszony bográcsban az egész csapatnak főz valami finomat.
Általában a bográcsozás után még egy kis házi verseny is alakul, ahol a gazdák megmérettetik a boraikat és kiválasztásra kerül, hogy az adott évben kinek, kiknek a bora sikerült a legjobban.

Este fele már mindenki együtt mulat a meghívott zenészekkel.
Bárki kérheti a kedvenc nótáját és a nagy eszmecsere közepette táncra is perdülhet.
Hagyomány teremtődött a hegyen és megfogadtuk, hogy folytatjuk az Ivó nap megszervezését, mert értéket teremteni jó.

Valahogy ezeket az alkalmakat mindig az egymás megbecsülése és a szeretet járja át. Jó érzés, hogy részesei lehetünk valami olyan dolognak, ami a mai felgyorsult, elidegenedett világban már nagyon ritka.
Ismerjük egymást és figyelünk egymásra. Ritka ajándék ez és azt hiszem ezt nagyrészt az Ivó napnak köszönhetjük.